279.

Pápa, 1747. szeptember 4.

Nagy Istvan, Veszprém vármegye alszolgabírája és Rohovics Ferencz esküdt tanúsítja, hogy Boné Ádám mint a Debreczenyi és Sáros Pataki református kollégium meghatalmazottja bíróilag felszólítja Lampért Eörsebeth asszonyt, néhai Barbél Ábrahám özvegyét, és egyben Joseph fia gyámját, hogy abból a Szent Berkalyi hegyen lévő szőlőből, melyet férje első felesége, Komáromý Susanna végrendeletében az említett kollégiumokra hagyott, és amelyről perbe idézve még márciusban Galgóczý [Ferenc] Papaj Plebanus mint meghatalmazott révén le is mondott, többé semmiféle jogot ne formáljon: pásztort ne állítson bele, szilvát és más gyümölcsöt magának ne szedessen, és semmiféle haszonvételét ne élvezze. E megintésre az asszony a maga rezidenciális házánál azt válaszolta: a’ ki mecz, az szed, a’ ki vet, az arat, és ha jövendöben ell esikis az szölötül, arrul nem tehet, de most ell nem áll tülö.