319. b.

Pápa, 1753. augusztus 27.

Kiss Sándor Veszprém vármegyei alispán és Lehen Ferenc alszolgabíró tanúsítja, hogy a helytartótanács rendelete alapján vármegyei meghagyásra kimenvén először augusztus 17-én Adáβ-Tevel faluba Szeidl István ciszterci szerzetes, Nagy-Tevel faluból való adminisztrátor, Mohoss József pálos szerzetes, Bittó József Veszprém vármegyei táblabíró, Galantha-i Eβterházÿ Ferenc gróf földesúr megbízottja és prefektusa, Deli János, ugyanezen földesúr ügyvédje, Rátkovics Pál, a győri káptalan birtokát képező Simaháza puszta bérlője, valamint a Veszprém vármegyei Homok-Bödőge faluból való Josa István, Lampérth Imre, Pap János és Kovács György nemesek, végül sok Adász-Tevely-i és Pápa-i helvét hitvallású nemes jelenlétében pontosan felmérte az Adáβ-Tevel-iek templomának fekvését, állapotát, befogadóképességét és bővíthetőségét, majd szóban tudomásul vette a jelen lévő adminisztrátor révén a Zircz-i konvent, valamint a jogai megcsorbítását felpanaszló Gáncs János és Gergely tiltakozását. Ezután másodízben a következő napon Papa városába menve az ottani helvét hitvallásúak képviseletében Cseh-Csuzÿ Pál, Sóós Imre és István, Torkos János, Eőrÿ Mózes és Altal István bemutatta a jelenlegi földesúr apjának 1672-ben kelt és egy 1691-es hátlapi feljegyzést tartalmazó inscriptionalis levelét (319. c–d. sz. irat), melyre válaszképp az említett prefektus és ügyvéd a földesúr írásbeli figyelmeztetését (319. e. sz. irat) adta át, a vármegyei kiküldöttek azonban az említett telkekre mentek, megszemlélték az ottani építményeket, és több mesterember bevonásával írásban elkészíttették a becsüjegyzékeket (319. f–m. sz. irat), majd pótlólag Pápa városa is beadott egy tanúsítványt (319. n. sz. irat), melyek végösszegeként 2825 forint 22 dénár jött ki, melyet a hatósági emberek jelentése szerint a földesúr köteles kifizetni a pápai reformátusoknak.