DREL DL 15.

  1. Főoldal
  2. Digitális archívum
  3. Oklevelek
  4. Középkori oklevelek
  5. DREL DL 15.

1464. június 12. A pozsonyi káptalan előtt az alistáli nemesek és a Tönyét birtokló Nyulak szigeti apácák képviselői bevallják a nyolc fogott bíra által egy vitatott földdarab ügyében kialakított egyezséget.

  • DREL DL 15.
  • DREL DL 15.
  • DREL DL 15.
  • DREL DL 15.
  • DREL DL 15.
  • DREL DL 15.

Fennmaradási formái:       A: eredeti: papír, hátlapra nyomott kör alakú pecsét töredékeivel (0 3,5 cm). A hátlapon korabeli írással: Budoseley metalis ad Thwne
    B: az aznap kelt kiváltságlevél XVIII. századi magyar fordítása papíron.
Lelőhely:  A: MOL DL 16007. (Régi jelzete: Mon. Poson. 16.11. Még korábbi jelzete: Cap. 11. fasc. 3. N°. 25.)
                  B: DREL DL 15. Fényképe: MOL DF 285434.
Regeszta: –
 
Nos capitulum ecclesie Posoniensis memorie commendantes tenore presencium significamus, quibus expedit, universis, quod Matheus filius Iohannis de Pethen in sua ac Ladislai et Simonis Fekethe de Pokatheleke ac Benedicti filii Petri de Legyerthed consociorum suorum pro parte nobilium de Alistal in causa infrascripta electorum et, ut dixit, ex speciali eorundem commissione ex una, parte siquidem ex altera Thomas filius Stephani de Salwspadan similiter in sua ac Thome filii Iacobi de Pethen et Laurencii filii Iohannis de eadem, necnon Ladislai filii Andree de Beneethy modo simili consociorum suorum pro parte religiosarum sanctimonialium de Insula Leporum simili modo, ut dixit, ex commissione eorundem speciali nominibus et personis in nostri presencia personaliter constituti vive vocis oraculo sponte et libere confessi sunt per hunc modum, quod cum ipsi ex peticione dictarum ambarum parcium iuxta continencias litterarum serenissimi principis et domini, domini Mathie Dei gracia regis Hungarie etc. domini nostri naturalis super id confectarum 1-decima die festi Penthecostes novissime preteriti-1 unacum honorabili viro domino Iohanne de Wep socio et concanonico nostro per nos ad id ex mandato regio specialiter transmisso in facie dicte possessionis Alistal presentibus ambarum parcium procuratoribus fuissent congregati, tunc productis pro parte dictorum nobilium de ipsa Alistal litteris et litteralibus instrumentis ac iuribus ipsorum et parte altera admissis, licet pro se nil productis ex utraque2 in eosdem scilicet octo predictos electos consensissent et sese arbitramentis eorundem in facto scilicet certarum terrarum arabilium contenciosarum Budoseleye vocatarum intra metas eiusdem possessionis Alistal adiacencium, pro quibus inter ipsos nobiles et possessionem Thwnye dictarum sanctimonialium litis materia mota et diucius practicata extitisset, penitus et omnino submisissent, arbitranda et tandem inter ipsas partes discussa et ordinata inviolabiliter perpetuis temporibus grata et rata habere compromittendo, quibus scilicet octo electis hominibus prescriptis in presencia dicti nostri testimonii visis litteris et litteralibus instrumentis3 ac iuribus dictorum nobilium, auditisque ambarum parcium proposicionibus iidem electi multis sudoribus et laboribus talem tandem inter ipsas partes perpetue unionis et concordie fecissent ordinacionem perpetuis temporibus duraturam.
Primo videlicet, quod totam terram Budoseleye pretactis nobilibus de Alistal perpetuo reliquissent, quam scilicet terram Budoseleye eisdem nobilibus eo modo sequestrando, reambulando consignassent videlicet, quod una pars eiusdem terre Budoseleye a parte meatus aque Faytha appellate tendendo versus orientem yemalem et exinde quasi de medietate eiusdem Budoseleye et Faytha tendentem versus plagam meridionalem procedendo ad quendam specum Kewwetheverem vocatum contingeret ipsum meatum aque Faytha, deinde versus eandem plagam meridionalem procedendo usque ad unam publicam et communem regni viam, quam scilicet viam pertranseundo et per parvum spacium terre quasi ad unum iactum lapidis perveniret usque ad unam aliam viam vulgo Budosramenewvth vocatam, deinde per arundineta versus occidentem procedendo et certas terras arabiles pertranseundo et unum lacum perveniet4 ad antiquam et perpetuam metam predicte possessionis Thwnye, et ibi terminaretur.
Meta nobilium dicte terre Budoseleye remanente tota terra Budos cum omnibus et singulis pertinendis suis et quibusvis utilitatibus predictis dominabus sanctimonialibus ad ipsarum possessionem Thwnye perpetuis temporibus tenenda, possidenda et habenda preterita consencientibus partibus iidem scilicet compositores ordinassent, quod omnis et singule littere causales de et super premissis sub quacunque forma verborum precedenter emanate ad omnes et singulas earundem continendas sint decetero penitus et omnino viribus cariture et per amplius exhibenti nociture demptis tamen litteris et litteralibus instrumentis ac privilegiis factum possessionis utrarumque parcium concernentibus, quas et que eisdem partibus in viribus stare permisissent.
Super huiusmodi autem dictorum electorum et compositorum fassione presentes nostras litteras petentibus duximus concedendas, quas dum nobis in specie reportate fuerint, in formam nostri privilegii redigi faciemus.
Datum secundo die festi beati Bamabe apostoli, anno Domini millesimo quadringentesimo sexagesimo quarto.
 
 
Magyarra való Fordítás
 
Mi Posonyi Ecclesianak Kaptalanya adván értésre jelentyük mindeneknek az kik­nek illik, Hogy mi előttünk lévén Máttyás Petheny Jánosnak Fia tulajdon magha; és Társai úgy mind Pokateleki Fekete Lászlónak és Simonak (!), Nem külömben Be­nedeknek, Legyeresedy5 Peter Fianak úgy mind Alistali nemessek részire az aláb meghirt dologban választót személyeknek /: az kiknek tudnillik ezen dologh kiválképpen committaltatott:/ nevekben egy részről; más részrül pedigh Tamás Saluspadányi Istvánnak Fia, hasonlóképpen tulajdon maga és Tamásnak Pethenyi Jakab Fiának, Pethenyi Janos Fianak, nem külömben Lászlonak, Bencesy6 András Fianak közös Társainak Nevekben, az Szerzetes Nyul Szigethi Apacza Szüzek kiválkeppen való Commissiojabul tulajdon maghok Szája vallásabul, önként s maghok szabad akaratyokbul illyetén vallást tettenek. Hogy midön ök mindaz Ket Félnek lett kérésébül, s az Fölséges Fejedelem Istennek kegyelméből Magyar Or­szágnak Kiralyának, Mátyásnak termeszeti Uroknak ezen dologh véget nekiek szollo Parancsolatyábul 1-ez legh közeleb elmult Pünkösd Innepének tizedik napján-1 amaz Tisztelendő Férfiúval, Vép Janossal ugy, mint Kaptalanbéli közös Társunkkal és Kanonokkal az Kiis ezen dologh véget az Királynak hozzánk jött specialis és kiválkeppen való Parancsolatyábul tölünk ki küldetett megh irt Alistáli Helységnek szinén, mind az két rész Prokatori jelen létében öszve gyültenek volna; s Akkoron megh irt Alistali Nemesek részirül minden levelek s Levélbeli Instrumentumok s Igasságok produkaltatvan s az más fél által is admittaltatván s helyt adván, jollehet ezek semmit sem producaltanak, mindazon altal mint ket részrül azon megh neve­zet nyolcz választott Személyekben megh egyeztenek, s önnön maghok el szánt akaratyábul bizonyos Darab Pörös Szantoföldek iránt, mellyek Alistali Falu Harján7 belöl vadnak, es Bodosellyejenek neveznek; mely iránt azon Nemesek és az Apacza Szüzek Tönye névü Helységhe között régtül fogva allo villongas volt, egészben és mindenképpen igasságos elintézések ala önnön magakat ajanlottak, megh fogadván mint két részrül, hogy valamint altalak el intéztetik, a szerint örök időkre megh tartyak és megh allyak. Mely nyolcz választot Személyek is megh irt Káptalanbeli Bizonságunk előtt megh nevezet Nemeseknek minden némü Levelei­ket megh visgalván és mind az két fel propositioját s Argumentumát erősségét megh halván, azon választott Személyek sok kérések s munkájok után az Parsok vagyis Felek között ilyetén örökké tartó megh egyező Szép békességes rendelést tettenek. Elsőben tudnillik, hogy azon egész Darab földet, melyet Budosellyejének hivnak, örökös jussal megh irt Alistali Nemeseknek hagytanak, mely Budoselejenek Földe azon Nemeseknek illyetén móddal sequestraltatott, kiválasztatott s reambulaltatott, hogy tudnillik egy része azon Budoselejének az viz folyás vagy is ér felöl, mellyet Fanthának neveznek, menvén Nyári napkelet felé, és onnénd azután mintegy az fele részirül azon Budoselejének menvén Dél felé 8-egy kis Tisztásra, mely Köves veremnek hivatatik, ez mely is eppen azon Fantha névü Érhez megyen és elhat, s onnénd Dél felöl való részre egy Közönséges Országh Uttyára, melyen is altal menvén, és egy kevés Tisztás földün túl mint egy hajtásnyira megh ismét más utigh, mellyet Budosra menő útnak hívnak, érvén-8, s az után az Nádasokon által Nap nyugott fele, bizonyos Szántoföldeken altal menvén és egy Tónn, értenek megh irt Tönye Helységnek réghi és örökös Hatarjahoz, az holott vegezödik megh irt Nemesek Budoseleje Földenek Hatara; az egész Budos földe pedigh minden némü hozza tartozando Appertinentiajaval s hasznaval megh nevezet Apacza Szüzek Tonyei Helységekhez örökössen birni hagyatatván. Ezen fölyül mind az két Fél akaratyábul azon megh egyeztetö Szemelyek rendelése szerint mindenféle Levelek s Irasok, akar mi modon és formán költenek légyen ezen dologban, mind azok s annak continentiai ezentul minden erö nélkül valok, sött az mely Fél jöven­döben véle élne s producalna, annak ártására legyenek; Ki vévén mindazonáltal mind két rész Helységehez tartozo s azt illetö Leveleket s Privilegiumokat, melyeket mind ket reszrül önön erejekben levöknek igertettek. Melynek örökös emlekezetire s erejere adtuk ezen Privilegiumos s függö hiteles pecsetünkkel megh erösitet Le­velünket. Költ második napján Sz. Barnabás Apostol Innepenek Ezer négyszáz hatvan negyedik esztendöben.
 
Hátlapján: Alistal és Tönye Határ Levélnek magyarra valo fordítása. 1464.
 
1 1464. május 29.

2  Ti. parte.

3  Ez a szó utólagosan lett beszúrva.

4  Helyesen: perveniret.

5  A fordító a helységnevet rosszul olvasta ki. A középkori Legyerthed a mai Lidértejed. Borovszky, Pozsony 83.

6  Ez a helységnév is rosszul lett kiolvasva. Az oklevélben szereplő Beneethy a mai (Hegy)benéte. Borovszky, Pozsony 70.

7  Nyilván egy szótagot kihagyott, helyesen: Hatarján.

8--8 Az eredeti szöveg helyes fordítása: egy Kővetőverem nevű barlanghoz, eljut ugyan­ehhez a Fajta (nevű) vízfolyáshoz, innét ugyanazon déli irányba tartván egészen egy országos közűtig, ezt átszelvén a földön egy kis távolságra, mintegy kőhajításnyira eljut egy másik úthoz, melynek neve Budosra menő út ...