A Torkos család címereslevele

  1. Főoldal
  2. Digitális archívum
  3. Oklevelek
  4. Nemesi oklevelek
  5. A Torkos család címereslevele

Bécs, 1725. október 16. III. Károly magyar király Torkos Jakab vármegyei adószedőnek címert adományoz.

  • A Torkos család címereslevele
  • A Torkos család címereslevele
  • A Torkos család címereslevele

Eredeti: MOL R 64. 1526 utáni gyűjtemény, Hazai címereslevelek és nemesi iratok. 1. t. 44. d. Plicáján: Anno Domini, 1726to, prima mensis Maii sub generali congregatione inclyti comitatus Weszprémiensis in oppido Papa celebrata praesentes benignissimae Suae Maiestatis Sacratissimae domini, domini nostri clementissimi armales privilegiales sunt exhibitae et praesentatae, ac per me, Joannem Barathÿ eiusdem comitatus juratum notarium solenniter publicatae, receptique sunt praeinserti impetrantes, haeredesque ac posteritates eorundem in numerum verorum ac indubitatorum comitatus istius nobilium nemine contradicente. Idem comitatus notarius manu propria. Magyarul: Az Úr 1726. esztendejében, május hónap első napján a tekintetes Veszprém vármegye Pápa városában tartott közgyűlése alatt elő lett terjesztve és be lett mutatva az az igen jóságos Szentséges Felség, legkegyelmesebb urunk által kiállított címeres kiváltságlevél, és én, Baráti János, ugyanezen vármegye esküdt jegyzője ünnepélyesen ki is hirdettem, a feljebb benne szereplő folyamodók, örököseik és utódaik pedig mindenféle ellentmondás nélküli eme vármegye valódi és kétségkívüli nemeseinek sorába lettek fogadva. A vármegye ugyanazon jegyzője saját kezűleg.
Kivonata: MOL A 57. Magyar Kancelláriai Levéltár, Libri regii XXXV. 230-231.
Kiadás: KÖBLÖS József: "Tiszteletes tudós, kegyességgel 's böltsességgel tündöklő Áronok ..." A pápai Torkos család története és szerepe a dunántúli reformátusság életében.= Acta Papensia 2010 / 3-4. 227-292. A címereslevél: 268-276.
Regeszta: Nyilvántartás: STRAUB 2000. 105. (1457. sz.). Címerleírás: ÁLDÁSY-CZOBOR 1904–1942. I. 323. NAGY 1857–1868. XI. 251. Címerrajz: SIEBMACHER 1885–1894. 466. tábla. STRAUB 1987. 225, 272 (991. sz.). SZABÓ 1990. 47.

NOS CAROLVS SEXTVS DEI GRATIA ELECTVS Romanorum imperator semper augustus, ac rex Germaniae, Hispaniarum, Castellae, Arragonum, Legionis, utriusque Siciliae, Hierusalem, Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae, Sclavoniae, Ramae, Serviae, Gallitiae, Lodomeriae, Cumaniae, Bulgariae, Navarrae, Grannatae, Toleti, Valentiae, Galletiae, Maioricarum, Hispalis, Sardiniae, Cordubae, Corsicae, Murtiae, Giennis, Algarbii, Algecirae, Gibraltaris, insularum Canariae necnon Indiarum orientalium et occidentalium, insularum ac terrae firmae maris oceani, etc., archidux Austriae, dux Burgundiae, Brabantiae, Mediolani, Styriae, Carinthiae, Carnioli, Luxemburgi, Wierthembergae et Thekae, superioris et inferioris Silesiae, Athenarum et Neopatriae, princeps Sveviae, marchio Sacri Romani Imperii, Burgoviae, Moraviae, superioris et inferioris Lusatiae, comes Habspurgi, Flandriae, Tyrolis, Barchinonae, Ferretis, Kyburgi, Goritiae, Rossilionis et Cervaniae, landgravius Alsatiae, marchio Oristani et comes Gocceani, dominus marchiae Sclavonicae, Portus Naonis, Biscaiae, Molini, Salinarum, Trypolis et Mechliniae, etc. Memoriae commendamus tenore praesentium significantes, quibus expedit, universis, quod nos cum ad nonnullorum fidelium nostrorum humillimam supplicationem Nostrae propterea factam Maiestati, tum vero attentis et consideratis fidelitate, fidelibusque servitiis fidelis nostri egregii JACOBI TORKOS, comitatus Wespremiensis perceptoris, quae idem pro locorum et temporum varietate, atque occasionum exigentia1 Sacrae primum praefati regni nostri Hungariae Coronae, gloriosis item praedecessoribus nostris, augustaeque domui ac jam Maiestati quoque Nostrae fideliter at constanter exhibuit et impendit, ac imposterum quoque pari fidelitatis et constantiae fervore se exhibiturum et impensurum pollicetur, cum igitur ob id, tum vero ex gratia et munificentia nostra regia, qua quosque de nobis, augustaque domo nostra et republica Christiana benemeritos, virtutisque colendae studiosos antecessorum nostrorum divorum condam Hungariae regum exemplo prosequi, eisque certa virtutum suarum monumenta, quae ad maiora quaeque praestanda eos incitare possent, decernere consuevimus, eundem itaque JACOBUM TORKOS (qui genitorem alias etiam suum Jacobum pariter condam Torkos vera et indubitata nobilitari praerogativa gavisum fuisse, fidedignis comitatus Comaromiensis literis testamentalibus superinde emanatis et coram Maiestate Nostra humillime productis sufficienter comprobasset, prouti etiam literas nobilitares progenitores suos habuisse, verum easdem per iniuriam temporum et bellorum vicissitudines deperditas esse assereret), ac per eum Elisabetham Cse conthoralem, nec non Stephanum, Jacobum, Joannem et Josephum filios ac Susannam et Rebeccam filias eiusdem de regiae potestatis nostrae plenitudine et gratia speciali cum renovatione prioris nobilitatis denuo in coetum et numerum verorum, antiquorum et indubitatorum praefati regni nostri Hungariae et partium ei annexarum nobilium duximus annumerandum, cooptandosque et adscribendos, annuentes et ex certa nostra scientia, animoque deliberato concedentes, ut ipsi imposterum quoque futuris et perpetuis semper temporibus omnibus illis gratiis, honoribus, indultis, privilegiis, libertatibus, juribus, praerogativis et immunitatibus, quibus coeteri veri, antiqui et indubitati praedicti regni nostri Hungariae, partiumque ei annexarum nobiles hactenus quomodolibet de jure vel antiqua consuetudine usi sunt et gavisi, utunturque et gaudent, uti, frui et gaudere possint et valeant, haeredesque ipsorum et posteritates utriusque sexus universi valeant atque possint.
In cuius quidem erga ip[sos exhi]bitae gratiae et clementiae ac liberalitatis testimonium, veraeque et indubitatae nobilitatis signum pr[iora], quibus hactenus usi sunt, arma seu nobilitatis insignia, SCUTUM videlicet militare erectum, in quo e fundo prasino seu viridi assurgit urticae planta stipa[ntibus illa]m hinc inde duobus aureis leonibus, scuto incumbit galea tornearia clathrata, coronataque situ pro more obliquo, unde apex assurgit truncus arboris fusci coloris decussis ramis, ex cuius parte dextera ala aquilina nigra et expansa, a summitate vero seu cono galeae la[cinia]e parte ex utraque aureae et rubeae in scuti extremitates sese placide diffundentes, illudque ipsum decenter ac venuste exornantes cernuntur, quemadmodum haec omnia in principio seu capite praesentium literarum nostrarum pictoris edocta manu ac propriis et genuinis suis coloribus clarius depicta lucidius ob oculos intuentium posita conspicerentur, eidem JACOBO TORKOS, ac per eum suprafatis consorti, filiisque et filiabus suis, ipsorumque haeredibus et posteritatibus utriusque sexus universis jam natis et DEI beneficio nascituris danda [du]ximus et renovanda, decernentes et ex certa nostra scientia, animoque deliberato concedentes, ut ipsi imposterum quoque futuris et perpetuis semper temporibus eadem ARMA sive nobilitatis insignia more aliorum verorum, antiquorum et indubitatorum praefati regni nostri Hungariae, partiumque eidem annexarum nobilium sub iisdem juribus, praerogativis, indultis, libertatibus et immunitatibus, quibus iidem natura vel antiqua consuetudine usi sunt et gavisi, utunturque et gaudent, ubique in praeliis, certaminibus, pugnis, hastiludiis, torneamentis, duellis, monomachiis ac aliis omnibus et singulis ac quibusvis militaribus et nobilitaribus exercitiis, nec non sigillis, velis, cortinis, aulaeis, anulis, vexillis, clypeis, tentoriis, domibus et sepulchris, generaliter vero in quarumlibet rerum et expeditiorum generibus sub merae, verae, syncerae, vetustae et indubitatae nobilitatis titulo, quo eos ab omnibus cuiuscunque status, gradus, dignitatis, honoris et praeeminentiae hominibus insignitos et ornatos dici, nominari, haberi ac reputari volumus et mandamus, deinceps quoque ferre, gestare ac illi sin aevum uti, frui et gaudere possint ac valeant, haeredesque et posteritates ipsorum utriusque sexus universi valeant atque possint, prouti denuo nobilitamus, damus, conferimus et renovamus praesentium per vigorem.
In cuius rei memoriam, firmitatemque perpetuum praesentes literas nostras privilegiales secreto maiori sigillo, quo ut REX Hungariae utimur, impendenti communitas eidem JACOBO TORKOS ac per eum suprafatis personis, ipsarumque haeredibus et posteritatibus utriusque sexus universis DEI beneficio nascituris gratiose dandas duximus et concedendas.
DATUM per manus fidelis nostri nobis dilecti reverendi Adami Acsádÿ de eadem episcopi Weszprémiensis, locique et comitatus eiusdem nominis supremi ac perpetui comitis, abbatis sancti Martini de Vaska, consiliarii nostri et per praedictum regnum nostrum Hungariae aulae nostrae cancellarii in archiducali civitate nostra Vienna Austriae die decima sexta mensis Octobris anno Domini millesimo septingentesimo vigesimo quinto, regnorum nostrorum Romani decimo quinto, Hispaniarum vigesimo tertio, Hungariae vero, Bohemiae et reliquorum anno aeque decimo quinto reverendissimis, illustri ac venerabilibus in Christo patribus dominis fratre Emerico e comitibus Esterhasÿ de Galantha sacri Romani imperii principe, metropolitanae Strigoniensis, ac Emerico e comitibus Csákÿ sanctae Romanae ecclesiae tituli sancti Eusebii presbytero cardinale Colocensis et Bachiensis ecclesiarum canonice unitarum archiepiscopis, nunc fato comite Emerico Csákÿ Varadiensis administratore, comite Ladislao Adamo Erdödÿ Nitriensis, fratre Ladislao e comitibus de Nádasd Csanádiensis, comite Francisco Vilhelmo a Nesselrod Quinqueecclesiensis, comite Gabriele Antonio Erdödÿ Agriensis, Michaële Friderico e comitibus ab Althann praefatae sanctae Romanae ecclesiae presbytero cardinale Vaciensis, Petro Bakich Bosnensis, Francisco Josepho Vernics Sirmiensis, Nicolao Pohmajevich Segniensis et Modrusiensis seu Corbaviensis, Georgio Branyugh electo Zagrabiensis, praedicto Adamo Acsádÿ electo Weszprémiensis, Georgio Gillány Tininiensis, sede Jadriensi vacante, et Andrea Kürtössÿ electo Traguriensis ecclesiarum episcopis ecclesias DEI feliciter gubernantibus, item spectabilibus ac magnificis comite Nicolao Pálffy ab Erdöd praedicti regni nostri Hungariae palatino, judice Cumanorum, aurei velleris equite et locumtenente nostro regio, comite Stephano Koháry de Csábragh judice curiae nostrae regiae, comite Joanne Pálffy de praedicta Erdöd antelatorum regnorum nostrorum Dalmatiae, Croatiae et Sclavoniae bano, comite Sigismundo Csáky de Keresztszegh tavernicorum, comite Marco Czobor de Czobor Szent Mihály janitorum, comite Joanne Kéry de Ipolykér agazonum, comite Joanne Draskovich de Trakostyan cubiculariorum, comite Petro Zichy de Vásonkeö dapiferorum, comite Josepho Eszterházy de Galantha curiae, comite Ludovico de Battyan perpetuo in Németh Uyvar pincernarum nostrorum regalium per HUNGARIAM magistris, ac praelibato comite Nicolao Pálffy a repetita Erdöd comite Posoniensi, coeterisque quamplurimis totiesfati regni nostri Hungariae comitatus tenentibus et HONORES.

 Carolus manu propria

 
1 Hibásan: exigentiae.

MAGYAR FORDÍTÁS

Mi, VI. Károly, Isten kegyelméből a rómaiak mindenkor felséges választott császára, Németország, Spanyolország, Kasztília, Aragónia, León, mindkét Szicília, Jeruzsálem, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Halics, Narancsa, Bulgária, Kunország, Bulgária, Navarra, Granada, Toledo, Valencia, Galícia, Mallorca, Sevilla, Szardínia, Córdoba, Korzika, Murcia, Jaén, Algarve, Algeciras, Gibraltár, a Kanári–szigetek, a keleti és nyugati indiák, valamint az óceáni szigetek és szárazföld2  királya, Ausztria főhercege, Burgundia, Brabant, Milánó, Stájerország, Karintia, Krajna, Luxemburg, Württenberg, Teck, Felső– és Alsó–Szilézia, Athén és Neopatras hercege, Svábföld fejedelme, a Szent Római Birodalom, Burgau, Morvaország, valamint Felső– és Alsó–Lausitz őrgrófja, Habsburg, Flandria, Tirol, Barcelona, Ferrete, Kiburg, Görz, Rosellón (Roussillon), Cerdaña (Cerdagne) grófja, Elzász tartománygrófja, Oristán (Oristano, Aristanis) őrgrófja és Gociano (Goceano) grófja, a Vend őrgrófság, Pordenone, Vizcaya, Molina, Salzburg, Tripoli és Mechelen (Malines, Mecheln) ura, stb. emlékezetül adjuk a jelen oklevél tartalmával tudatván mindenkivel, akit illet, hogy részint néhány hívünk Felségünknek benyújtott ezzel kapcsolatos igen alázatos folyamodványára, részint pedig kegyesen tekintetbe és figyelembe véve hívünk, a nemzetes Torkos Jakab, Veszprém vármegye adószedője hűségét és hűséges szolgálatait, melyeket először is említett Magyarországunk szent koronájának, továbbá dicsőséges elődeinknek, a felséges uralkodóháznak, és azután Felségünknek is különböző helyeken és időkben, valamint különböző okok által indíttatva hűségesen és kitartóan nyújtott és tanúsított, és ígéretet tett arra nézve, hogy ezután is a hűség és kitartás hasonló odaadásával nyújtani és tanúsítani fogja, részint tehát ezért, részint pedig királyi kegyünkből és bőkezűségünkből eredően, mellyel azokat, akik nekünk, felséges uralkodóházunknak és a keresztény egyháznak jó szolgálatokat tettek, és akik törekednek az erények ápolására, kegyes elődeink, Magyarország néhai királyainak példájára fel szoktuk kutatni, és nekik erényeik olyan nyilvánvaló megörökítését szoktuk elrendelni, mely őket mindenféle nagyobb tett végrehajtására sarkallhatják, ezért tehát királyi teljhatalmunknál fogva és különleges kegyként elrendeltük, hogy ugyanezen Torkos Jakabot (aki azzal, hogy Komárom vármegye erről kiállított hiteles bizonyságlevelét Felségünk színe előtt igen alázatosan bemutatta, elégségesen bizonyította, hogy nemző[atyja], a néhai hasonlóképpen Torkos Jakab is valódi és kétségkívüli nemesi kiváltságnak örvendett, és azt állította, hogy már elődeiknek is volt nemesi oklevele, azonban ez az [elmúlt] idők erőszakos cselekedetei és a háborúk viszontagságai következtében elveszett), és általa feleségét, Cseh Erzsébetet, továbbá fiait: Istvánt, Jakabot, Jánost és Józsefet, lányait: Zsuzsannát és Rebekát korábbi nemességük megújításával együtt újra említett Magyarországunk és kapcsolt részei valódi, ősi és kétségkívüli nemeseinek gyülekezetébe és sorába számítsák, írják és sorolják, beleegyezvén és biztos elhatározással, valamint eltökélt lélekkel megengedvén, hogy ők, továbbá örököseik és összes, mindkét nemű utódjuk ezután is mindenkor, az eljövendő és örök időkben az összes olyan keggyel, megtiszteltetéssel, engedéllyel, kiváltsággal, szabadsággal, joggal, előjoggal és mentességgel élhessenek, azokat élvezhessék, és azoknak örvendhessenek, melyekkel Magyarország királyságunk és az ahhoz csatolt részek többi valódi, ősi és kétségkívüli nemese mindezidáig bármilyen módon, törvényesen és ősi szokásjog szerint él, melyeket élvez, és melyeknek örvend.
Ezen irántuk tanúsított kegyünk, jóindulatunk és bőkezűségünk tanúsítására kegyesen elrendeljük, hogy valódi és kétségkívüli nemességük jeleként ez a korábbi címer, illetve mindezidáig használatban is volt nemesi jelvény adassék és újíttassék meg ugyanezen Torkos Jakabnak, és általa említett feleségének, fiainak és lányainak, valamint mindkét nemű összes örökösüknek és utódjuknak, akik már megszülettek, vagy Isten ajándékából meg fognak születni: egy álló katonai pajzs, melyben a pázsitszínű vagy zöld alapból egy csalán nő ki, ezt két oldalról két arany oroszlán szorongatja; a pajzson egy lovagi tornán [használt] koronás rostélyos sisak nyugszik, amely elhelyezését tekintve oldalra fordul, belőle sisakdíszként egy barna színű fatörzs nő ki, melynek le vannak vágva az ágai, jobb oldalán egy fekete kiterjesztett sasszárny [emelkedik ki]; a sisak tetejéről illetve csúcsáról pedig mindkét oldalról arany és vörös foszladékok látszanak a pajzs belsejébe finoman behatolva, és azt illően és kecsesen díszítve; miképpen mindezek jelen oklevelünk elején vagy kezdetén egy festő tanult kezével és saját természetes színeivel igen ragyogóan lefestve egyértelműbben is látszanak, ha a megtekintők szemei elé helyezik; és úgy döntöttünk, valamint biztos elhatározással és eltökélt lélekkel megengedtük, hogy ők ezután is mindenkor, az eljövendő és örök időkben ugyanezen címert vagy nemesi jelvényt mindenhol: az ütközetekben, csatákban és harcokban, lovagi játékokon és tornákon, párbajokban és párviadalokon, és minden más nemesi és katonai gyakorlaton, továbbá pecséteken, lepleken, kárpitokon, szőnyegeken, pecsétgyűrűkön, zászlókon, pajzsokon, sátrakon, házakon, síremlékeken, és általában bármiféle fajta tárgyon és harci cselekményben viselhessék és hordozhassák említett Magyarországunk és a hozzá csatolt részek  más valódi, ősi és kétségkívüli nemeseinek módjára ugyanazon jogokkal, előjogokkal, engedményekkel,  szabadalmakkal és mentességekkel, amikkel ugyanazok természetes vagy ősi szokás alapján használták vagy amiknek örvendtek, és amikkel használják vagy amiknek örvendenek, a nemesség igazi, valódi, sértetlen, ősi és hamisítatlan címén, amellyel őket akaratunk és parancsunk szerint megjelöltnek és ékesítettnek mondja, nevezze, tartsa és számítsa mindenki, bármilyen állapotú, fokozatú, helyzetű, rangú és méltóságú ember is legyen, és ezután [ezt a címert] örökre használhassák, élhessenek vele és örvendhessenek neki, ugyanígy mindkét nemű összes örökösük és utódjuk is; tehát [őket] újra megnemesítjük, és [ezt] adományozzuk és engedélyezzük, továbbá megújítjuk a jelen oklevél ereje folytán.
Ezen ügy emlékezetére és örök erejéül kegyesen elrendeltük, hogy jelen kiváltságlevelünket, melyet Magyarország királyaként használt függő titkos nagypecsétünkkel erősíttettünk meg, adják és adományozzák ugyanezen Torkos Jakabnak, és általa a feljebb már említett személyeknek, valamint mindkét nemű összes örökösüknek és utóduknak.
Kelt számunkra szeretett hívünk, tisztelendő Acsádi Acsády Ádám veszprémi püspök, ugyanazon nevű helység és vármegye örökös főispánja, vaskaszentmártoni apát, tanácsosunk és udvarunk Magyarország királyságára illetékes kancellárja keze által ausztriai Bécs főhercegi városunkban október hónap 16. napján, az Úr 1725. esztendejében, királyságaink közül a rómainak tizenötödik, Spanyolországnak huszonharmadik, Magyarországnak, Csehországnak és a többinek pedig szintén tizenötödik évében, amikor a Krisztusban főtisztelendő és tisztelendő atyák és urak: a méltóságos gróf Galántai Esterházy Imre testvér, a római szent birodalom hercege volt az esztergomi érseki tartomány, gróf Csáky Imre, a római szentegyház szent Özsébről címzett áldozópap–bíborosa pedig a kánonilag egyesített kalocsai és bácsi egyházak érseke, továbbá a most említett gróf Csáky Imre váradi kormányzó, gróf Erdődy László Ádám nyitrai püspök, gróf Nádasdy László testvér csanádi püspök, gróf Nesselrode Ferenc Vilmos pécsi püspök, gróf Erdődy Gábor Antal egri püspök, gróf Althann Mihály Frigyes, az említett római szentegyház áldozópap–bíborosa  váci püspök, Bakics Péter boszniai püspök, Vernics Ferenc József szerémi püspök, Pohmajevics Miklós zenggi és modrusi vagy korbáviai püspök, Branyugh György választott zágrábi püspök, az említett Acsády Ádám veszprémi választott püspök, Gillány György knini püspök – a zárai szék üresedésben – és Kürtössy András választott trogiri püspök kormányozta szerencsésen Isten egyházait, továbbá a tekintetes és nagyságos urak: gróf Erdődi Pálffy Miklós, említett Magyarországunk nádora és a kunok bírája, aranygyapjas lovag, királyi helytartónk, gróf Csábrági Koháry István országbírónk, gróf Erdődi Pálffy János, említett Dalmácia, Horvátország és Szlavónia országaink bánja, gróf Körösszegi Csáky Zsigmond tárnokaink, gróf Czoborszentmihályi Czobor Márk ajtónállóink, gróf Ipolykéri Kéry János lovászaink, gróf Trakostyáni Draskovich János kamarásaink, gróf Vázsonykői Zichy Péter étekfogóink Magyarországon illetékes mestere, gróf Galántai Esterházy József magyarországi udvarmester, gróf Batthyány Lajos, Németújvár örökös ura,  pohárnokaink Magyarországon illetékes mestere, valamint az említett gróf Erdődi Pálffy Miklós pozsonyi ispán, és még sokan mások tartották kezükben oly sokszor emlegetett Magyarországunk vármegyéit és hivatali méltóságait.

Károly saját kezűleg

 

2 Tudniillik a karibi térség.