
Egyháztörténeti feldolgozások
Görög Ernő: A Veszprémi Evangélikus Egyházmegye története. (1926)

Az egyházmegye történetéhez az adatgyűjtés munkája már régen megkezdődött. Hrabowsky György, palotai, lajoskomáromi lelkész, senior, hangyaszorgalommal gyűjtögette az adatokat. Nagy értékü munka volna, ha megírta volna Dunántúl történetét, hiszen több, mint száz esztendővel élt előttünk s ami nekünk ma múlt, az őneki meg jelen volt. Az 1816. évi egyházmegyei gyűlés 9. pontjában felhívhatnak a lelkészek, hogy a gyülekezet kebeleben történt régi nevezetesebb dolgokról szóló irományokat hiteles formában a senior útján küldjék be a superintendenshez. Az 1870. évi püspöklátogatáskor is sok történeti adat jött össze. 1887-ben Gyurátz Ferenc, pápai lelkész (később esperes, majd püspök) akarta megírni az egyházmegye történetét, be is kérte a lelkészektől gyülekezeteik történetét, de Gyurátznak saját gyülekezete is annyi munkát adott, illetve ő maga annyi munkát keresett magának, hogy egy hosszú időt igény bevevő monográfia megírására nem maradhatott ideje. Az ekkor beékelődött történetek azonban igy is értékes forrásmunkák."
Gueth Sándor: A Felső-Eöri Evang. Reform. Egyház története (1873)

"Felső-Eőr hazánk nyugati határszéléhez közel Vasmegyében
fekvő - 1841 óta - mezőváros 3124 lakossal,
tisztán magyar reformatus, magyar és német r. katholikus,
s egészen német nyelvű evang. anya-gyülekezetekkel,
s mind három felekezetü templommal. Eredete
egyidejü a hon alapításával, amennyiben Felső- és
Alsó-Eőr lakosai István, László, IV. Béla és Robert
Károly királyok oklevelei szerint Borostyánkőtől Németujvárig
határőrök voltak, amely szolgálataikért nyerték
az emlitett királyoktól ezen helységeket vidékeivel,
jogaival és szabadságaival együtt.· - Rudolf király
által 1582. febr. 18-án kiadott adománylevél szerint
e két helység határa 64 külön nevü nemes családnak
adományoztaték."
Győry Elemér: Jókai hagyatéka (1925)

"És most száz esztendő multán
istentiszteleteket tartunk, alig jöttünk
ki a lyrai és drámai költészet
ívelt dómjaiból, belépünk az elbeszélő
költészet templomába,
mely misztikus, mint az éjszaka
és mesés, mint kelet szépsége,
Istent áldani, hogy nemzetünknek
megpróbáltatásoktól súlyos évtizedeiben
ezeket a világitó lelkeket
adományozta és hogy amikor
ujra eljöttek a napok, melyekben
Hungária ismét gyászfátyollal födi
arcát és könnyek között zokogja
„ nem szeretem ezeket", azoknak
a lánglelkeknek fényénél megvilágosodhatunk,
hősugarainál felmelegedhetünk.
Ez az esztendő a Jókai esztendeje.
Különösen nekünk komáromiaknak,
mert mindaz, ami Jókaiban
művészi érték és örökbecsű,
míg egyfelől magyarságából, addig
másfelől pátriájából fakad és táplálkozik.
Ezért hullott ránk özönnel
a nagy mesemondó, az egész
művelt világnak és egyetemes
irodalomnak egyik leginkább kiemelkedő
alakját megillető tisztelet
babérkoszorujából a sok fényes
levél a Petőfi Társaság komáromi
nagygyülésén. "
Kapitány József: A Csurgónagymartoni Ref. Leányegyház története (1942)

"Nagymarton község eredete, keletkezése ismeretlen.
Első lakói valószínűleg a csurgói várurak szolgálatában
álló pásztoremberek voltak, többnyire kanászok, kik barmaikat
a Nagyárok (Máriás patak) mellett deleltetvén az
akkor még bővebb vizű ároknak az erdő almás (Almág,
Ómág) részének átellenében levő nagymartján (mart=
part) építettek maguknak szállásokat, gunyhókat.
Az evangéliumi hittel, valamint közel lakó rokonaik,
úgy a nagymartoniak is a mohácsi vész után, talán
Babócsa, Csurgó és Kanizsa várának a töröktől való
elfoglalása után ismerkedtek meg.
Tudva levő dolog
ugyanis, hogy a klastromokban lakó barátok, mihelyt a
törökök közeledéséről értesültek, mindenhonnan gyorsan
elmenekültek s a lelki vezér nélkül maradt hívek tárt
karokkal fogadták az evangéliumi tan hirdetőit."
Kathona Géza: A Csákberényi Református Egyház története (1937)

"Megnyitom az én számat példabeszédre;
rejtett dolgokat szólok a régi
időből. Amiket hallottunk és tudunk; és
amiket atyáink beszéllek nékünk. Nem
titkoljuk el azokat az ö fiaiktól; a jövö
nemzedéknek is elbeszéljük az Ur dicséretét,
hatalmat és csodáit, amelyeket
cselekedett.
Zsolt. 78: 2-4."
Kádár Lajos: A Nagykanizsai Református Egyház története (1931)

"A nagykanizsai református missziói egyházközség, amely 1887-ben alakult, a zágrábi ref. egyházközség megalakulásáig a Tapolca vidékétől Fiuméig és a stájer határszélig kiterjedő óriási terület református missziói központja volt; de még ma - a trianoni országcsonkítás és a keszthelyi ref. fiókegyház 1926-ban bekövetkezett arányosítása után - is Magyarországnak legnagyobb missziói területet felölelő egyházközsége, mert Zalavármegye nagykanizsai, letenyei és pacsai járásában és Somogymegye szomszédos csurgai es marcali-i járásában összesen 126 politikai községben teljesiti a ref. híveknek lelki gondozását."
Kiss János: Keresztyén hittan vizsgára készülő helv. hitv. lelkészjelölteknek. (1874)

".... arra a gondolatra jöttem, hogy azok kedvéért,
a kik lelkészi vizsgára készülnek, e művet sajtó
alá bocsássam. Ezek mivel mind a theologiát mind a
philosophiát végezték, meg fogják érteni. Rövidségénél
fogva pedig alkalmas arra, hogy velük a hittan egészét
láttassa, és belőle reá elkészülhessenek...."
Köblös József: A Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárának magyar vonatkozású középkori oklevelei 1265-1525

KÖBLÖS József: A Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárának magyar vonatkozású középkori oklevelei 1265-1525.
(A Pápai Református Gyűjtemények kiadványai. Forrásközlések 1.)
Kováts J. István: A református egyházalkotmány alapvető kérdései (1948)

„ …Könyvünk is azt a célt kívánja szolgálni, hogy egyengesse
egyházalkotmányunknak a tiszta református alapelvek
alapján való kiépítését. Ezen a téren még nagyon sok teendő
vár ránk. Viszont a reformok végrehajtását szinte parancsoló
szükségként állítják élénk a mai idők. Egyházunk csak úgy
lesz kepés a közeljövőben reáváró nagy feladatokat elvégezni,
ha egyfelől tiszta református egyházalkotmányi alapelveken
megújuló kereteiben munkába állít minden rendelkezésre álló,
Istentől küldött erőt, másfelől, ha sem Krisztus egyedüli egyházfővoltát, sem a Szentlélek munkáját nem gátolja benne lehetőleg semmi....”
Kúr Géza: Küzdelmeink (1932)

"Három egyházközség életéről kívánok szólani.
Három ref. egyházközségéről, melyek körülbelül egy
időben születtek, az az tértek a reformátio igazságaira,
s kezdetben valószínűleg mint társegyházak a legelőbb
kifejlődött anyaegyháznak (Kolozsnéma) voltak gondviselése alatt, de később különválva, önálló anyaegyházközségek keretében folytatták életüket.
Három egyházközségről lesz szó, melyeket egymástóI,
ugyszólván csak olyan távolság választott el,
hogy ha a kiáltás nem is, de a harangok szava egyikből
a másikba áthallatszott, a lakosság pedig egymással
az összeházasodások révén csaknem kivétel nélkül
rokon volt mind a három faluban, mégis mindegyik
egyháznak más és más lett sorsa a századok
folyaman.
Az egyik megsemmisült (Füss) és ma már csak
emlékezete is inkább a régi írásokban, mint az
emberi köztudatban él; a másik meghalt, de halottaiból
lsten különös kegyelme által 111 esztendő mulva
feltámadott (Csicsó); a harmadik az egyházalakulásától
kezdve, megfogyatkozva, tépve és megszaggatva
ugyan az élet viharaiban, de él megszakítás nélkül
napjainkig (Kolozsnéma)."