Egyháztörténeti feldolgozások

"A nagykanizsai református missziói egyházközség, amely 1887-ben alakult, a zágrábi ref. egyházközség megalakulásáig a Tapolca vidékétől Fiuméig és a stájer határszélig kiterjedő óriási terület refor­mátus missziói központja volt; de még ma - a trianoni országcsonkítás és a keszthelyi ref. fiókegyház 1926-ban bekövetkezett arányosítása után - is Magyar­országnak legnagyobb missziói területet felölelő egyházközsége, mert Zalavármegye nagykanizsai, lete­nyei és pacsai járásában és Somogymegye szomszédos csurgai es marcali-i járásában összesen 126 politikai községben teljesiti a ref. híveknek lelki gondozását."

"Három egyházközség életéről kívánok szólani. Három ref. egyházközségéről, melyek körülbelül egy időben születtek, az az tértek a reformátio igazságaira, s kezdetben valószínűleg mint társegyházak a legelőbb kifejlődött anyaegyháznak (Kolozsnéma) voltak gondviselése alatt, de később különválva, önálló anyaegyházközségek keretében folytatták életüket.

Három egyházközségről lesz szó, melyeket egymástóI, ugyszólván csak olyan távolság választott el, hogy ha a kiáltás nem is, de a harangok szava egyikből a másikba áthallatszott, a lakosság pedig egymással az összeházasodások révén csaknem kivétel nélkül rokon volt mind a három faluban, mégis mindegyik egyháznak más és más lett sorsa a századok folyaman.

Az egyik megsemmisült (Füss) és ma már csak emlékezete is inkább a régi írásokban, mint az emberi köztudatban él; a másik meghalt, de halottaiból lsten különös kegyelme által 111 esztendő mulva feltámadott (Csicsó); a harmadik az egyházalakulásától kezdve, megfogyatkozva, tépve és megszaggatva ugyan az élet viharaiban, de él megszakítás nélkül napjainkig (Kolozsnéma)."

"Ajánlom a Szokolyai Református Egyház híveinek, ezzel az áldott Igével: "De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk." Zsidók: 10: 39."

"... Ötvennyolc évvel ezelőtt (1885-ben), Biczó Pál akkori lelkész megírta és kiadta a pátkai református egyház történetét. Azt óhajtotta, hogy a múlt ismeretéből épüljön az egyház. Az események azt mutatják, hogy nem nagyon épült, mert alatta és utána is kiütköztek azok a hibák, melyek sok keserűségnek voltak az okozói. A helyzeten a világháború is rontott, mert utána mégjobban felszabadultak a kis közösségek életében is a széthúzás és rombolás szellemei. Krisztus egyházában is a gyűlölség dominált, mert olyan választottak igazgatták, kiknek soha se jutott eszébe arra gondolni, hogy , "vajjon a Krisztus mit vár tőlem ?" E miatt volt minden baj. A sok csalódás és szenvedés után - Isten kegyelméből - tovább jutott egyházunk az élet útján. ...."

"A belsősomogyi református egyházmegye életének, történetének legközelebbi félszázadához két oly magasan kiemelkedő, jelentőségét, jövőre való kihatását tekintve valósággal korszakalkotónak mondható esemény emléke fűződik, mely örökre felejthetetlen marad az itt élő refor­mátus hívek előtt s fénye, világa ott fog ragyogni a késő nemzedék, a fiak és unokák lelkében is.

Az egyik, időrendben első ilyen esemény volt néhai b. e. Antal Gábor püspök úrnak a múlt század végén, az 1898. évben egyházmegyénkben történt látogatása; a másik egyházkerületünk ez idő szerinti, köztiszteletben és szeretetben álló tudós püspökének, dr. Antal Géza úr­nak az 1926. és 1927. években végzett főpásztori egyház­látogató körútja. "