Egyháztörténeti feldolgozások

"Nagymarton község eredete, keletkezése ismeretlen. Első lakói valószínűleg a csurgói várurak szolgálatában álló pásztoremberek voltak, többnyire kanászok, kik barmaikat a Nagyárok (Máriás patak) mellett deleltetvén az akkor még bővebb vizű ároknak az erdő almás (Almág, Ómág) részének átellenében levő nagymartján (mart= part) építettek maguknak szállásokat, gunyhókat. Az evangéliumi hittel, valamint közel lakó rokonaik, úgy a nagymartoniak is a mohácsi vész után, talán Babócsa, Csurgó és Kanizsa várának a töröktől való elfoglalása után ismerkedtek meg.

Tudva levő dolog ugyanis, hogy a klastromokban lakó barátok, mihelyt a törökök közeledéséről értesültek, mindenhonnan gyorsan elmenekültek s a lelki vezér nélkül maradt hívek tárt karokkal fogadták az evangéliumi tan hirdetőit."

"A nagykanizsai református missziói egyházközség, amely 1887-ben alakult, a zágrábi ref. egyházközség megalakulásáig a Tapolca vidékétől Fiuméig és a stájer határszélig kiterjedő óriási terület refor­mátus missziói központja volt; de még ma - a trianoni országcsonkítás és a keszthelyi ref. fiókegyház 1926-ban bekövetkezett arányosítása után - is Magyar­országnak legnagyobb missziói területet felölelő egyházközsége, mert Zalavármegye nagykanizsai, lete­nyei és pacsai járásában és Somogymegye szomszédos csurgai es marcali-i járásában összesen 126 politikai községben teljesiti a ref. híveknek lelki gondozását."

KÖBLÖS József: A Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárának magyar vonatkozású középkori oklevelei 1265-1525.

"Három egyházközség életéről kívánok szólani. Három ref. egyházközségéről, melyek körülbelül egy időben születtek, az az tértek a reformátio igazságaira, s kezdetben valószínűleg mint társegyházak a legelőbb kifejlődött anyaegyháznak (Kolozsnéma) voltak gondviselése alatt, de később különválva, önálló anyaegyházközségek keretében folytatták életüket.

Három egyházközségről lesz szó, melyeket egymástóI, ugyszólván csak olyan távolság választott el, hogy ha a kiáltás nem is, de a harangok szava egyikből a másikba áthallatszott, a lakosság pedig egymással az összeházasodások révén csaknem kivétel nélkül rokon volt mind a három faluban, mégis mindegyik egyháznak más és más lett sorsa a századok folyaman.

Az egyik megsemmisült (Füss) és ma már csak emlékezete is inkább a régi írásokban, mint az emberi köztudatban él; a másik meghalt, de halottaiból lsten különös kegyelme által 111 esztendő mulva feltámadott (Csicsó); a harmadik az egyházalakulásától kezdve, megfogyatkozva, tépve és megszaggatva ugyan az élet viharaiban, de él megszakítás nélkül napjainkig (Kolozsnéma)."

„ … Czélom e füzet közzétételében volt:

Lelkésztársaimat meggyőzni arról, hogy parányi körben, s korlátolt viszonyok közt is képesek lehetünk egyházirodalmunk csikorogva döczögő gépezetét gyorsabb haladásra tüzelni, s kényszerítni, hogy életjelt adjon.

Protestáns hitfeleimnek emlékébe varázsolni szép múltunk dicső napjait, vagy a szenvedésekben megedzett hőseinket, hogy példájuk által buzdíttatva, siessenek a hitbuzgalom s áldozatkészében nyomaikon haladni. …”