Egyháztörténeti feldolgozások

Görög Ernő: A Veszprémi Evangélikus Egyházmegye története. (1926)

Görög Ernő: A Veszprémi Evangélikus Egyházmegye története. (1926)

Az egyházmegye történetéhez az adatgyűjtés munkája már régen megkezdődött. Hrabowsky György, palotai, lajoskomáromi lelkész, senior, hangyaszorgalommal gyűjtögette az adatokat. Nagy értékü munka volna, ha megírta volna Dunántúl történetét, hiszen több, mint száz esztendővel élt előttünk s ami nekünk ma múlt, az őneki meg jelen volt. Az 1816. évi egyházmegyei gyűlés 9. pontjában felhívhatnak a lelkészek, hogy a gyülekezet kebeleben történt régi nevezetesebb dolgokról szóló irományokat hiteles formában a senior útján küldjék be a superintendenshez. Az 1870. évi püspöklátogatáskor is sok történeti adat jött össze. 1887-ben Gyurátz Ferenc, pápai lelkész (később esperes, majd püspök) akarta megírni az egyházmegye történetét, be is kérte a lelkészektől gyülekezeteik történetét, de Gyurátznak saját gyülekezete is annyi munkát adott, illetve ő maga annyi munkát keresett magának, hogy egy hosszú időt igény bevevő monográfia megírására nem maradhatott ideje. Az ekkor beékelődött történetek azonban igy is értékes forrásmunkák."

Megnyitás

Gueth Sándor: A Felső-Eöri Evang. Reform. Egyház története (1873)

Gueth Sándor: A Felső-Eöri Evang. Reform. Egyház története (1873)

"Felső-Eőr hazánk nyugati határszéléhez közel Vasmegyében fekvő - 1841 óta - mezőváros 3124 lakossal, tisztán magyar reformatus, magyar és német r. katholikus, s egészen német nyelvű evang. anya-gyülekezetekkel, s mind három felekezetü templommal. Eredete egyidejü a hon alapításával, amennyiben Felső- és Alsó-Eőr lakosai István, László, IV. Béla és Robert Károly királyok oklevelei szerint Borostyánkőtől Németujvárig határőrök voltak, amely szolgálataikért nyerték az emlitett királyoktól ezen helységeket vidékeivel, jogaival és szabadságaival együtt.· - Rudolf király által 1582. febr. 18-án kiadott adománylevél szerint e két helység határa 64 külön nevü nemes családnak adományoztaték."

Megnyitás

Győry Elemér: Jókai hagyatéka  (1925)

Győry Elemér: Jókai hagyatéka (1925)

"És most száz esztendő multán istentiszteleteket tartunk, alig jöttünk ki a lyrai és drámai költészet ívelt dómjaiból, belépünk az elbeszélő költészet templomába, mely misztikus, mint az éjszaka és mesés, mint kelet szépsége, Istent áldani, hogy nemzetünknek megpróbáltatásoktól súlyos évtizedeiben ezeket a világitó lelkeket adományozta és hogy amikor ujra eljöttek a napok, melyekben Hungária ismét gyászfátyollal födi arcát és könnyek között zokogja „ nem szeretem ezeket", azoknak a lánglelkeknek fényénél megvilágosodhatunk, hősugarainál felmelegedhetünk. Ez az esztendő a Jókai esztendeje. Különösen nekünk komáromiaknak, mert mindaz, ami Jókaiban művészi érték és örökbecsű, míg egyfelől magyarságából, addig másfelől pátriájából fakad és táplálkozik.
Ezért hullott ránk özönnel a nagy mesemondó, az egész művelt világnak és egyetemes irodalomnak egyik leginkább kiemelkedő alakját megillető tisztelet babérkoszorujából a sok fényes levél a Petőfi Társaság komáromi nagygyülésén. "

Megnyitás

Kapitány József: A Csurgónagymartoni Ref. Leányegyház története (1942)

Kapitány József: A Csurgónagymartoni Ref. Leányegyház története (1942)

"Nagymarton község eredete, keletkezése ismeretlen. Első lakói valószínűleg a csurgói várurak szolgálatában álló pásztoremberek voltak, többnyire kanászok, kik barmaikat a Nagyárok (Máriás patak) mellett deleltetvén az akkor még bővebb vizű ároknak az erdő almás (Almág, Ómág) részének átellenében levő nagymartján (mart= part) építettek maguknak szállásokat, gunyhókat. Az evangéliumi hittel, valamint közel lakó rokonaik, úgy a nagymartoniak is a mohácsi vész után, talán Babócsa, Csurgó és Kanizsa várának a töröktől való elfoglalása után ismerkedtek meg.
Tudva levő dolog ugyanis, hogy a klastromokban lakó barátok, mihelyt a törökök közeledéséről értesültek, mindenhonnan gyorsan elmenekültek s a lelki vezér nélkül maradt hívek tárt karokkal fogadták az evangéliumi tan hirdetőit."

Megnyitás

Kathona Géza: A Csákberényi Református Egyház története (1937)

Kathona Géza: A Csákberényi Református Egyház története (1937)

"Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből. Amiket hallottunk és tudunk; és amiket atyáink beszéllek nékünk. Nem titkoljuk el azokat az ö fiaiktól; a jövö nemzedéknek is elbeszéljük az Ur dicséretét, hatalmat és csodáit, amelyeket cselekedett. Zsolt. 78: 2-4."

Megnyitás

Kádár Lajos: A Nagykanizsai Református Egyház története (1931)

Kádár Lajos: A Nagykanizsai Református Egyház története (1931)

"A nagykanizsai református missziói egyházközség, amely 1887-ben alakult, a zágrábi ref. egyházközség megalakulásáig a Tapolca vidékétől Fiuméig és a stájer határszélig kiterjedő óriási terület refor­mátus missziói központja volt; de még ma - a trianoni országcsonkítás és a keszthelyi ref. fiókegyház 1926-ban bekövetkezett arányosítása után - is Magyar­országnak legnagyobb missziói területet felölelő egyházközsége, mert Zalavármegye nagykanizsai, lete­nyei és pacsai járásában és Somogymegye szomszédos csurgai es marcali-i járásában összesen 126 politikai községben teljesiti a ref. híveknek lelki gondozását."

Megnyitás

Kiss János: Keresztyén hittan vizsgára készülő helv. hitv. lelkészjelölteknek. (1874)

Kiss János: Keresztyén hittan vizsgára készülő helv. hitv. lelkészjelölteknek. (1874)

".... arra a gondolatra jöttem, hogy azok kedvéért, a kik lelkészi vizsgára készülnek, e művet sajtó alá bocsássam. Ezek mivel mind a theologiát mind a philosophiát végezték, meg fogják érteni. Rövidségénél fogva pedig alkalmas arra, hogy velük a hittan egészét láttassa, és belőle reá elkészülhessenek...."

Megnyitás

Köblös József: A Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárának magyar vonatkozású középkori oklevelei 1265-1525

Köblös József: A Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárának magyar vonatkozású középkori oklevelei 1265-1525

KÖBLÖS József: A Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárának magyar vonatkozású középkori oklevelei 1265-1525.
(A Pápai Református Gyűjtemények kiadványai. Forrásközlések 1.)

Megnyitás

Kováts J. István: A református egyházalkotmány alapvető kérdései (1948)

Kováts J. István: A református egyházalkotmány alapvető kérdései (1948)

„ …Könyvünk is azt a célt kívánja szolgálni, hogy egyengesse egyházalkotmányunknak a tiszta református alapelvek alapján való kiépítését. Ezen a téren még nagyon sok teendő vár ránk. Viszont a reformok végrehajtását szinte parancsoló szükségként állítják élénk a mai idők. Egyházunk csak úgy lesz kepés a közeljövőben reáváró nagy feladatokat elvégezni, ha egyfelől tiszta református egyházalkotmányi alapelveken megújuló kereteiben munkába állít minden rendelkezésre álló, Istentől küldött erőt, másfelől, ha sem Krisztus egyedüli egyházfővoltát, sem a Szentlélek munkáját nem gátolja benne lehetőleg semmi....”

Megnyitás

Kúr Géza: Küzdelmeink (1932)

Kúr Géza: Küzdelmeink (1932)

"Három egyházközség életéről kívánok szólani. Három ref. egyházközségéről, melyek körülbelül egy időben születtek, az az tértek a reformátio igazságaira, s kezdetben valószínűleg mint társegyházak a legelőbb kifejlődött anyaegyháznak (Kolozsnéma) voltak gondviselése alatt, de később különválva, önálló anyaegyházközségek keretében folytatták életüket.
Három egyházközségről lesz szó, melyeket egymástóI, ugyszólván csak olyan távolság választott el, hogy ha a kiáltás nem is, de a harangok szava egyikből a másikba áthallatszott, a lakosság pedig egymással az összeházasodások révén csaknem kivétel nélkül rokon volt mind a három faluban, mégis mindegyik egyháznak más és más lett sorsa a századok folyaman.
Az egyik megsemmisült (Füss) és ma már csak emlékezete is inkább a régi írásokban, mint az emberi köztudatban él; a másik meghalt, de halottaiból lsten különös kegyelme által 111 esztendő mulva feltámadott (Csicsó); a harmadik az egyházalakulásától kezdve, megfogyatkozva, tépve és megszaggatva ugyan az élet viharaiban, de él megszakítás nélkül napjainkig (Kolozsnéma)."

Megnyitás