Egyháztörténeti feldolgozások

"És most száz esztendő multán istentiszteleteket tartunk, alig jöttünk ki a lyrai és drámai költészet ívelt dómjaiból, belépünk az elbeszélő költészet templomába, mely misztikus, mint az éjszaka és mesés, mint kelet szépsége, Istent áldani, hogy nemzetünknek megpróbáltatásoktól súlyos évtizedeiben ezeket a világitó lelkeket adományozta és hogy amikor ujra eljöttek a napok, melyekben Hungária ismét gyászfátyollal födi arcát és könnyek között zokogja „ nem szeretem ezeket", azoknak a lánglelkeknek fényénél megvilágosodhatunk, hősugarainál felmelegedhetünk. Ez az esztendő a Jókai esztendeje. Különösen nekünk komáromiaknak, mert mindaz, ami Jókaiban művészi érték és örökbecsű, míg egyfelől magyarságából, addig másfelől pátriájából fakad és táplálkozik.

Ezért hullott ránk özönnel a nagy mesemondó, az egész művelt világnak és egyetemes irodalomnak egyik leginkább kiemelkedő alakját megillető tisztelet babérkoszorujából a sok fényes levél a Petőfi Társaság komáromi nagygyülésén. "

"Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből. Amiket hallottunk és tudunk; és amiket atyáink beszéllek nékünk. Nem titkoljuk el azokat az ö fiaiktól; a jövö nemzedéknek is elbeszéljük az Ur dicséretét, hatalmat és csodáit, amelyeket cselekedett. Zsolt. 78: 2-4."

".... arra a gondolatra jöttem, hogy azok kedvéért, a kik lelkészi vizsgára készülnek, e művet sajtó alá bocsássam. Ezek mivel mind a theologiát mind a philosophiát végezték, meg fogják érteni. Rövidségénél fogva pedig alkalmas arra, hogy velük a hittan egészét láttassa, és belőle reá elkészülhessenek...."

„ …Könyvünk is azt a célt kívánja szolgálni, hogy egyengesse egyházalkotmányunknak a tiszta református alapelvek alapján való kiépítését. Ezen a téren még nagyon sok teendő vár ránk. Viszont a reformok végrehajtását szinte parancsoló szükségként állítják élénk a mai idők. Egyházunk csak úgy lesz kepés a közeljövőben reáváró nagy feladatokat elvégezni, ha egyfelől tiszta református egyházalkotmányi alapelveken megújuló kereteiben munkába állít minden rendelkezésre álló, Istentől küldött erőt, másfelől, ha sem Krisztus egyedüli egyházfővoltát, sem a Szentlélek munkáját nem gátolja benne lehetőleg semmi....”

"Gondos figyelem, s kellő tanulmányozás után megismerkedvén a helyi viszonyokkal: vágy keletkezett lelkemben, egyházam múltját kapcsolatban jelenével néhány lapon felmutatni, - szentül hivén, hogy egyházam tagjai az ősök példája által buzdíttatva, igyekezendnek a hitbuzgalom- s áldozatkészségben azoknak méltó utódaik lenni, - s bizton reménylvén, hogy legalább az e város területén levő rokon hitfelekezetek okulva a mult gyászos eseményeiből, testvériesb viszonyt s melegebb vonzalmat ápolandnak egymás iránt, és sietendnek ez érzelemnek a gyakorlati életben is mindannyiszor hű kifejezést adni.

Őszinte szándok- s lélekismeretes pontossággal kutattam hát a czélomra vonatkozó adatokat, melyek nyomán az egészet öszzeállítandó valék.

Működésimben jelszavam volt a jog és méltányosság korlátain belől a történeti hűség, melyet bármily hizelgő vagy lekötelező érdeknek is feláldozni nem lehet, feláldozni nem szabad."