Egyháztörténeti feldolgozások

Tóth Ferenc (Vörösberény, 1768. november 19. – Pápa, 1844. szeptember 2.) református lelkész, 1801-től pápai teológiai tanár, 1816-tól dunántúli egyházkerületi főjegyző, 1823-tól pápai egyházmegyei esperes, 1827-től haláláig dunántúli református püspök, aki jelentős teológiai és egyháztörténeti műveivel beírta nevét a magyar tudománytörténetbe. Egy-egy művének közzétételével szellemi örökségét szeretnénk széles körben megismertetni.

Tóth Ferenc pápai református teológia-professzor 1807. május 23-án fejezte be a dunántúli református püspökök életét feltáró monográfiáját, melynek kiadását Oswald Zsigmond egyházkerületi cenzor június 12-én engedélyezte. Az úttörő monográfiát - mellyel a szerző "mind édes Anyai nyelvünket, mind Hazai Literaturánkat" kívánta "gyarapitani és pallérozni" - a következő évben a győri Streibig nyomdában állították elő.

„… De a Nagytemplomnak és a Kollégiumnak ez a középponti és egymás melletti helyzete nem térbeli jelenségként vált Debrecen igazi nevezetességévé, hanem a szó átvitt értelmében: e két intézmény eggyéforrott négyévszázados életének a varos hatarain messze túlszárnyaló történelmi jelentőségével. Maga a két épület természetesen csak jelkép, alkalmi hordozója eszmei nagy rendeltetésüknek, mai alakjakban egyik sincs meg másfélszáz esztendős, de meg-megújuló falaik négy évszázad óta mindig ugyanazt az örök lelki kútfőt kerítik és boltozzák be…”