Egyháztörténeti feldolgozások
Kapitány József: A Csurgónagymartoni Ref. Leányegyház története (1942)
"Nagymarton község eredete, keletkezése ismeretlen.
Első lakói valószínűleg a csurgói várurak szolgálatában
álló pásztoremberek voltak, többnyire kanászok, kik barmaikat
a Nagyárok (Máriás patak) mellett deleltetvén az
akkor még bővebb vizű ároknak az erdő almás (Almág,
Ómág) részének átellenében levő nagymartján (mart=
part) építettek maguknak szállásokat, gunyhókat.
Az evangéliumi hittel, valamint közel lakó rokonaik,
úgy a nagymartoniak is a mohácsi vész után, talán
Babócsa, Csurgó és Kanizsa várának a töröktől való
elfoglalása után ismerkedtek meg.
Tudva levő dolog
ugyanis, hogy a klastromokban lakó barátok, mihelyt a
törökök közeledéséről értesültek, mindenhonnan gyorsan
elmenekültek s a lelki vezér nélkül maradt hívek tárt
karokkal fogadták az evangéliumi tan hirdetőit."
Kathona Géza: A Csákberényi Református Egyház története (1937)
"Megnyitom az én számat példabeszédre;
rejtett dolgokat szólok a régi
időből. Amiket hallottunk és tudunk; és
amiket atyáink beszéllek nékünk. Nem
titkoljuk el azokat az ö fiaiktól; a jövö
nemzedéknek is elbeszéljük az Ur dicséretét,
hatalmat és csodáit, amelyeket
cselekedett.
Zsolt. 78: 2-4."
Kádár Lajos: A Nagykanizsai Református Egyház története (1931)
"A nagykanizsai református missziói egyházközség, amely 1887-ben alakult, a zágrábi ref. egyházközség megalakulásáig a Tapolca vidékétől Fiuméig és a stájer határszélig kiterjedő óriási terület református missziói központja volt; de még ma - a trianoni országcsonkítás és a keszthelyi ref. fiókegyház 1926-ban bekövetkezett arányosítása után - is Magyarországnak legnagyobb missziói területet felölelő egyházközsége, mert Zalavármegye nagykanizsai, letenyei és pacsai járásában és Somogymegye szomszédos csurgai es marcali-i járásában összesen 126 politikai községben teljesiti a ref. híveknek lelki gondozását."
Kiss János: Keresztyén hittan vizsgára készülő helv. hitv. lelkészjelölteknek. (1874)
".... arra a gondolatra jöttem, hogy azok kedvéért,
a kik lelkészi vizsgára készülnek, e művet sajtó
alá bocsássam. Ezek mivel mind a theologiát mind a
philosophiát végezték, meg fogják érteni. Rövidségénél
fogva pedig alkalmas arra, hogy velük a hittan egészét
láttassa, és belőle reá elkészülhessenek...."
Köblös József: A Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárának magyar vonatkozású középkori oklevelei 1265-1525
KÖBLÖS József: A Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárának magyar vonatkozású középkori oklevelei 1265-1525.
(A Pápai Református Gyűjtemények kiadványai. Forrásközlések 1.)Kováts J. István: A református egyházalkotmány alapvető kérdései (1948)
„ …Könyvünk is azt a célt kívánja szolgálni, hogy egyengesse
egyházalkotmányunknak a tiszta református alapelvek
alapján való kiépítését. Ezen a téren még nagyon sok teendő
vár ránk. Viszont a reformok végrehajtását szinte parancsoló
szükségként állítják élénk a mai idők. Egyházunk csak úgy
lesz kepés a közeljövőben reáváró nagy feladatokat elvégezni,
ha egyfelől tiszta református egyházalkotmányi alapelveken
megújuló kereteiben munkába állít minden rendelkezésre álló,
Istentől küldött erőt, másfelől, ha sem Krisztus egyedüli egyházfővoltát, sem a Szentlélek munkáját nem gátolja benne lehetőleg semmi....”
Kúr Géza: Küzdelmeink (1932)
"Három egyházközség életéről kívánok szólani.
Három ref. egyházközségéről, melyek körülbelül egy
időben születtek, az az tértek a reformátio igazságaira,
s kezdetben valószínűleg mint társegyházak a legelőbb
kifejlődött anyaegyháznak (Kolozsnéma) voltak gondviselése alatt, de később különválva, önálló anyaegyházközségek keretében folytatták életüket.
Három egyházközségről lesz szó, melyeket egymástóI,
ugyszólván csak olyan távolság választott el,
hogy ha a kiáltás nem is, de a harangok szava egyikből
a másikba áthallatszott, a lakosság pedig egymással
az összeházasodások révén csaknem kivétel nélkül
rokon volt mind a három faluban, mégis mindegyik
egyháznak más és más lett sorsa a századok
folyaman.
Az egyik megsemmisült (Füss) és ma már csak
emlékezete is inkább a régi írásokban, mint az
emberi köztudatban él; a másik meghalt, de halottaiból
lsten különös kegyelme által 111 esztendő mulva
feltámadott (Csicsó); a harmadik az egyházalakulásától
kezdve, megfogyatkozva, tépve és megszaggatva
ugyan az élet viharaiban, de él megszakítás nélkül
napjainkig (Kolozsnéma)."
Liszkay József: A Nagy-győri Evangeliomilag Reformált Egyház multja és jelene összefüggésben hazánk politikai s vallásos mozgalmaival (1868)
"Gondos figyelem, s kellő tanulmányozás után megismerkedvén a helyi viszonyokkal: vágy keletkezett lelkemben, egyházam múltját kapcsolatban jelenével néhány lapon felmutatni, - szentül hivén, hogy egyházam tagjai az ősök példája által buzdíttatva, igyekezendnek a hitbuzgalom- s áldozatkészségben azoknak méltó utódaik lenni, - s bizton reménylvén, hogy legalább az e város területén levő rokon hitfelekezetek okulva a mult gyászos eseményeiből, testvériesb viszonyt s melegebb vonzalmat ápolandnak egymás iránt, és sietendnek ez érzelemnek a gyakorlati életben is mindannyiszor hű kifejezést adni.
Őszinte szándok- s lélekismeretes pontossággal kutattam hát a czélomra vonatkozó adatokat, melyek nyomán az egészet öszzeállítandó valék.
Működésimben jelszavam volt a jog és méltányosság korlátain belől a történeti hűség, melyet bármily hizelgő vagy lekötelező érdeknek is feláldozni nem lehet, feláldozni nem szabad."
Liszkay József: A Pápai Evang. Reform. Egyház levéltára 1510 - 1811 (1875)
„ … Czélom e füzet közzétételében volt:
Lelkésztársaimat meggyőzni arról, hogy parányi
körben, s korlátolt viszonyok közt is képesek
lehetünk egyházirodalmunk csikorogva döczögő
gépezetét gyorsabb haladásra tüzelni, s
kényszerítni, hogy életjelt adjon.
Protestáns hitfeleimnek emlékébe varázsolni
szép múltunk dicső napjait, vagy a szenvedésekben
megedzett hőseinket, hogy példájuk által buzdíttatva,
siessenek a hitbuzgalom s áldozatkészében
nyomaikon haladni. …”
Makár János: A Szokolyai Református Egyház története, néprajza (1965)
"Ajánlom a Szokolyai Református Egyház híveinek,
ezzel az áldott Igével: "De mi nem vagyunk meghátrálás
emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi,
hogy életet nyerjünk."
Zsidók: 10: 39."