Egyháztörténeti feldolgozások

"Az egyetemes református egyház történetében, jóllehet a csurgói reform. egyház elejétől fogva nagyon kevés részt vett, és így nem is érezte közelebbről ama mozgalmakat, melyek a magyar protestánsokat úgy a hitjavítás ideje alatt, mint azután is folyvást érintették, mégis megvan a maga sajátságos története ennek is, és fájdalom, — hogy mint csaknem mindenütt — úgy itt is az első századok történetei nem fedezhetők fel, mint másutt, úgy itt is kitépte, megsemmisítette e lapokat az idő vaskeze, számos viszontagságai."

"Egyházkerületünk több egyházmegyéje, felterjesztésében sürgette, hogy a jegyzőkönyveinkben elszórva levő újabb Szabályrendeleteink gyűjttessenek össze, mert az azokhoz való közszükség parancsolta alkalmazkodást csak úgy lehet biztositani, illetőleg megkönnyíteni, ha azok egy kötetben feltalálhatok. Mivel egy ily gyűjtemény előállítása tetemes költséggel jár, közgyűlésünk úgy határozott, hogy készíttet egy betűsoros tárgymutatót, mely utaljon a szabályrendeleteket magában foglaló kerületi jegyzőkönyvekre. (.....) Utóbb azonban úgy rendelkezett (.....), hogy a kivánt célt csak úgy érheti el, ha Szabályrendeleteinket teljes szövegükben kiadatja s ezekhez az egyházakat, lelkészeket, tanárokat, tanítókat illető állami törvényeket is csatolja."

"A dunántúli református egyházkerület levéltárának keletkezése kímutathatólag a 18. század második felére esik. Az 1765. évi adásztevelí egyházkerületi közgyűlésen, Torkos Jakab superintendenssége alatt hozták meg ugyanis a következő határozatot:

,,Hogy a ven. superintendentiának dolgai rendesebben és helyesebben folyhassanak, elvégeztetett, hogy a v. superintendentia számára egy téka csináltassék, melynek a tractusok számjok szerint legyenek fiókjai, melyekben a tractusok levelei, mint valami archívumban conserváltassanak, nem különben a missilis, de közjóra célozó leveleknek legyen benne valamely repositoriuma."

Ez a kezdet: egy téka kilenc fiókkal. S az első rendezési elv: az iratoknak egyházmegyék szerint való osztályozása."

"Pápa város a legrégebbig időktől szerepel a történelemben. Vannak emlékek, amelyek arra mutatnak, hogy ameddig a történelem vissza tud tekinteni a múltba, ezen a helyen mindig lakott területet talál. A bronzkorszak emlékét néhány, a Kishegyen talált lelet őrzi. Az avarok idejéből való s régi nagy településre mutat az Úrdombon feltárt sirmező. Későbbi korból több szláv elnevezés alapján következtetni lehet szlovén telepesek itt tartózkodására is.

A honfoglalás után Pápa fejedelmi birtok lesz, majd a királyság megállapítása után királyi birtok.

A középkorban a mai város területén két helység is áll. Egyik: »Bellerszeg« a Tapolca jobb partján, a város északi részén volt, amely a Pápa családról, mint földesúrtól kapta új s később mindkettőre használt nevet, a másik a Tapolca balpartján a mostani kertektől délfelé húzódott Zsemler. Ennek birtokosai a 14. században a Garák voltak. A Hunyadiak korában már egyesül a két, addig sokat perlekedő helység s Hunyadi Mátyás a Szapolyaiknak adja el az akkor már kiváltságos várost, akiknek a kezén van meg a reformáció megindulásakor is."

"A pápai ref. főiskola könyvtárának kézirattárában van két kötet prédikáció, melyek közül az egyik ezt a címet viseli: Varii sermones ecclesiastici olly elmélkedések, mellyeket az Istennek szent beszédébül közönséges helyen való magyarázatra fel-vett külömb külömb féle textusok szerint az lstentül adatott kegyelem által prédikállott és az emlékező elmének segítségére ha lstennek úgy tettzik keresztény felebarátyának is hasznára amint az idő engedte maga kezével irt Torkos Jakab, a pápai helvetica confessiom…. gyülekezetnek…… prédikát…..

………….. (A lap többi része hiányzik.)

A másik kötetnek nincs címe. De a papír, az írás, a kötés s a tartalmi és formai megegyezés nyilván teljesen igazolja, hogy e kötet szerzője is ugyanaz, mint az elsőé.

E két tekintélyes, 4° alakú, együtt mintegy 1600 oldalnyi, apróbetűs, sűrű soros írású kötet már akkor is felhívná a figyelmet magára, ha írója, nem Torkos .Jakab pápai prédikátor s a dunántúli egyházkerületnek legnehezebb korában superintendense volna az írója. "